"Amikor az utazótáskámat felteszem az ágyra, kitör itthon a pánik. Ilyenkor mindenki tudja, hogy minimum 20 napra megyünk a kórházba."-mindennapok küzdelme egy halmozottan fogyatékkal élő gyermekkel
2021. március 10. olvasási idő kb. 6 perc
Lalika teljesen egészségesen jött a világra. Nagy volt az öröm, mindenki nagyon várta az érkezését. Pár hetes korában azonban kritikus állapotban szállították kórházba a csecsemőt és napokig vívta élet-halál harcát. Az orvosok sem tudták megállapítani miért, de mindkét oldalán lassú lefolyású agyállomány vérzést kapott. Ez az állapot, mint később kiderült, kihat a testi és agyi fejlődésére egyaránt.
Lalika édesanyját nagymamája nevelte fel. A roma asszony büszke származására, mindig is vágyott egy családra, egy biztos pontra az életében. Azt mondja, a gyermekei megszületése előtt láthatatlan szellemként élte a mindennapjait, csendes szürke kisegérként. Mára viszont megtanulta, ha ő nem áll ki a beteg gyermekéért, akkor sosem jutnak előrébb, így kezébe vette az irányítást.
Lejegyezte D. Nagy Mariann
Nagyon vártuk Őt. Egy teljesen egészséges kisbabával mentem haza a kórházból, boldogságunk hatalmas volt.
Ez az idill szertefoszlott, amikor Lalika 6 hetesen egy nap nagyon rosszul lett. Magas láza volt, bevittem a Debreceni Klinikára, a karomban fogtam. Azonnal az intenzív osztályra szállították. Rengeteg vizsgálatot elvégeztek, hogy megtudjuk mi lehet a gond. A koponya MR vizsgálat után derült ki, hogy kétoldali súlyos agyállomány vérzést kapott. Állapota annyira kritikus lett, hogy gépi lélegeztetésben részesült. Folyamatos rohamok gyötörték, amit nem tudtak megfékezni. Az orvosok semmi jóval nem biztattak, Lalika az életéért küzdött.
Hosszú napok után végre javult az állapota és elhagyhattuk az intenzív osztályt.
A csecsemő osztályon meg kellett tanulnom egy súlyos beteg gyermek ellátását. Injekciót beadni, megfelelően táplálni. Hiába mentünk haza, a kisfiamnak annyira gyenge volt az immunrendszere, hogy több időt feküdtünk a Klinikán, mint itthon. Közben az akkor kétéves nagy fiam itthon várt minket, rettentően megterhelő időszak volt ez mindannyiunknak.
Lalika 1,5 éves volt, amikor az első epilepsziás rohamot kapta. A látvány sokkoló volt: szemei fennakadtak, teste rázkódni kezdett, szájából habos folyadék távozott. Drága nagymamám és az akkor négyéves nagy fiam volt épp velünk. A fiam annyira megijedt, hogy sokáig pszichológushoz járt, nagymamámat pedig aznap kórházba vitte a mentő.
Számos rohamon vagyunk azóta túl. Megtanultam kezelni a helyzetet, tudom a dolgom. Mivel minden roham közben Lalika ordít és hány, gyógyszerezés után ráteszem a szemére a kezem, nyugtatom és simogatom. Ez általában segíteni szokott. Közben persze hallom a szívem zakatolását és nézem, mennyi idő telt el a gyógyszer beadása után.
Amikor az utazótáskámat felteszem az ágyra, itthon kitör a pánik. Ilyenkor mindenki tudja, hogy minimum 20 napra megyünk a kórházba.
"Isteni csoda, hogy Nazarov doktorra rátaláltam."
Egy csoportban olvastam először a doktorról. Akkor eltökéltem, hogy elviszem hozzá Lalikát. Évente kétszer jön Budapestre és mi találkoztunk is vele. Megvizsgálta és elmondta, hogy 22 bemetszést fog ejteni Lalika testén annak érdekében, hogy izmai lazábbak legyenek. A bal kezét jelenleg állandóan ökölbe szorítja, aminek következtében körmeit a húsába vájja és nem szellőzik a tenyere. Lábait nem tudja kinyújtani, a feszes izomzat miatt. De mi tudjuk, hogy ő máris egy hős, hiszen amikor hazahoztuk a kórházból, mind a négy végtagja béna volt, mára viszont jobb kezét 100%-ban használja, forog, felhúzza magát. Ezeket az eredményeket a napi tornával értük el. Sajnos kisfiam az ingerszegény mozgás miatt agresszív. Ez a viselkedés harapásban, ütésben nyilvánul meg. A Nazarov műtéttel óriási változás állhat be az életünkbe. Miután az ingerektől beindul az agyi működés és a vérkeringés is fokozódik test szerte, nemcsak testi változás, hanem szellemi javulás is várható. Agressziója csökkenni fog, ami nagyban megnyugtatja az életünket. Ezen kívül az egyensúly helyreáll, folyamatos nyálcsorgás és félre nyelés megszűnik, bal karját és kezét tudná használni, gyarapodna a súlya.
"A cél az, ha én nem leszek ő akkor is ellássa magát."
A végső cél az, hogy ne a testvérének kelljen őt ápolnia, hanem magára is számíthasson. Felvegye a mi életritmusunkat és végre élvezze a gyerekkorát, tudjon játszani a testvérével. Marcikám mindig azt kérdezi, anya, mikor focizik már Lalika velem? Annyira szeretném azt válaszolni, hogy csak napok kérdése. Imádom a fiaimat és nélkülük semmit nem érne az életem.
Az Angyalok jótékonysági licit csoport várja azok jelentkezését, akik tárgyi adománnyal szeretnék Lalika küzdelmét segíteni, (jó állapotú játékok, ruhák, használati tárgyak stb.) de nincs idejük/lehetőségük feltenni ezeket a facebook oldalra.
Lalikát az alábbi számlaszámon lehet támogatni:
11773384-02961475 (OTP bank)
Ásztai Lajos
IBAN: HU 65 11773384 02961475 00000000
SWIFT KÓD: OTPVHUHB
Közlemény: adomány Lalika angyalok
Nagyon szépen köszönjük!