- Kérlek mesélj a gyerekkorodról. Milyen volt a viszonyod szüleiddel, testvéreddel?- Pici baba voltam, amikor kiderült, hogy más vagyok, mint a többi gyerek. Soha nem álltam fel, nem másztam. Ha valamit elakartam érni, gurultam érte jobbra, balra. Orvostól-orvosig jártunk, de a nyolcvanas években még nagyon keveset tudtak az SMA betegségről.4 éves voltam, amikor Édesanyám meghalt. Ez a tragédia alapjaiban változtatta meg az életünket. Édesapám nagyon sokat dolgozott értünk, mindig is összetartó család voltunk, de rettenetesen hiányzott mindannyiónknak anya. Egy férfinak a NŐ szerepét betölteni a családban emberpróbáló feladat. Nagyszüleim rengeteget segítettek: mostak, főztek ránk, és amikor apa éjszakás volt a nagymamám altatott el éjszakánként. Velem akaratlanul is többet kellett foglalkozni, ezért megértem, ha nővérem neheztelt rám.
- Az iskolás éveid hogyan teltek? Hogyan viszonyultak a gyerekek a betegséghez, tolószékhez?
- Magántanuló voltam... Akkoriban csak a főtantárgyakat tanultam, éneket, rajzot, tesit nem kellett elsajátítanom. - utóbbi vicces is lett volna. A tanáraim jöttek hozzánk, és segítettek a tanulásban. Néha egy-egy gyermek eljöhetett a tanárral, azok igazi ünnepnapok voltak nekem. A matekot egyébként mindig is imádtam, végig kitűnő voltam belőle.Kb. 10 éves lehettem, amikor megkaptam életem első elektromos tolószékét. Az maga volt a Mennyország! Nagyon menőnek éreztem magam, és onnantól kezdődtek az igazi utcai bandázások. Mindig is imádtam beszélgetni, és innentől lehetőségem nyílt igazán megismerni másokat.
- Aztán véget értek az iskolás évek, és elkezdtél dolgozni. Hogyan viszonyulnak Magyarországon a munkáltatók a mozgásában korlátozott emberek foglalkoztatásához?
- 3 munkahelyem volt életem során. Az első szörnyű élmény, egy gyárban szó szerint éhbérért dolgoztam. Majd egy telemarketinges cég foglalkoztatott, szerettem itt lenni, de egy idő után nem volt kihívás.És ezután jött, amire mindig is vágytam: nagy focidrukker vagyok, így szurkolói sportruházatot, és ökölvívó küzdősport felszereléseket kezdtem el árulni. Egyenesen a gyártó céggel vettem fel a kapcsolatot. Igy jött létre az Ultras-Shop Utcai ruházat és küzdősport felszerelés. Elkészítettem életem első webáruházát, mindenféle előzetes iskolai oktatás nélkül-hiszen az ember a neten minden infót megtalál-, majd kiváltottam a vállalkozóit, és lett egy saját üzletem. Életemben először úgy éreztem, végre révbe értem: ezek után most már mindig én gondoskodok Édesapámról, és nem fordítva.Imádtam ezt! Emberekkel találkoztam, beszélgettem, volt értelme felkelnem.De egyszer minden véget ér... A rossz, a jó egyaránt... 2008-ban a válság minket is elért. Évekig küzdöttünk, egyezkedtünk a bankkal. Az üzletet be kellett zárni, és nem tudtuk fizetni a házunk törlesztő részleteit. Egy élet munkája semmisült meg, elvesztettünk mindent, amiért a nagyszüleim, szüleim dolgoztak.A saját házunkban lakunk albérlőként, ahonnan 2020. augusztusában ki kell költöznünk. Az idő pedig vészesen fogy....
- Ekkor jött a barátod ötlete, hogy licit oldalt indítsatok, érted.
- Így igaz! Bandi barátomat a sors küldte mellém. Eleinte nem bíztam benne, hogy ez sikerülhet. Miért sikerülne, pont nekünk?! Aztán csak engedtem az ötletnek, és milyen jó! Eleinte a saját oldalamon gyűjtöttünk, aztán egymásra találtunk az Angyalokkal. Nem értem, hogy kerülhet ennyi jó ember egy helyre! Elképesztő, ami itt folyik.
- Elképesztő, az biztos. De ebben neked is óriási szereped van. Hiszen akárhány támogatottunk volt, eddig mindenki mellett kiálltál a végsőkig.
- Igen. Hiszen tudom, nemcsak én vagyok az egyetlen a világon, aki segítségre szorul. És ha nekem volt akkora szerencsém, hogy itt lehetek, akkor szinte kötelességem a sorstársaimat segítenem. Nem tudnék úgy lefeküdni, hogy tudjam, nekem növekszik az összeg a kuckóra, a többi kicsit pedig még gyógykezelésre sem vihetik el, pedig segíthetne! Ilyen vagyok, és ez csak így megy! Ha magunkat adjuk...
- Hogyan bírta apukád ezeket a nehéz éveket?
- Apa iszonyatosan erős férfi, és szerencsére jól bírja magát. Bokszoló volt sok-sok éven át, de a kor rajta is nyomot hagy. 63 éves, és az egész életét arra áldozta, hogy engem segített. Nélküle nem tudnék kikelni reggel az ágyból, vagy az esti szükségleteimet sem tudnám elvégezni. Elmondani nem tudom, mennyire szeretném, ha végre azt mondhatnám neki: holnaptól van egy biztos hely, ahol álomra tudod hajtani fejed.Rokkantnyugdíjas lett, most már nekem kellene gondoskodnom róla, és nem fordítva.
- Rád talált valaha a szerelem?
- Volt szerencsém kétszer megtapasztalni milyen is az igazi, nagy szerelem. Sajnos nincs happy end: egyik lány sem merte az állapotomat felvállalni, annak ellenére, hogy működött a kémia. Pedig az egyik lányt különösen szerettem, talán ezért is nem szeretek róla beszélni.
- Vannak barátaid?
- Hál' Istennek nagyon szerencsés vagyok ebből a szempontból. A szerető család után a legfontosabbak az ember életében a barátok. De legalább egy igaz barát. Én kaptam egy igaz barátot, aki bár messze van tőlem, mégis mindenben számíthatok rá. Most pedig, amikor itt vagyok veletek, annyi ember vesz körül a szeretetével, hogy azt elmondani nem lehet. Kedves üzeneteket kapok, a kommentek kizökkentenek a mindennapok szürkeségéből. Egyszerűen megfogalmazni nem lehet, mennyire hálás vagyok Nektek!
- Van háziállatod?
- Furcsa lesz a válaszom. Nincs! Ugyanis Frenki kutyámat nem a háziállatok közé sorolom, hanem a legjobb barátaimhoz. 6 évvel ezelőtt egy barátomon keresztül került hozzám. Ő volt mind között a legkisebb és legesetlenebb. Rögtön tudtam, rokonlelkek vagyunk, csak ő jöhet hozzánk. Most megnehezíti a költözést, hogy ő is velünk van, hiszen egy border collie kutyának nagy udvarra van szüksége, de ha utcára kerülnék sem válok meg tőle. Az ember a barátait nem hagyja csak úgy el.
- Mire tanít ez a helyzet, amiben 37 éve élsz?
- Megtanított küzdeni a betegséggel és a mindennapokkal. Az a jó ebben a betegségben, hogy le tudok lassulni, nem rohanok annyira, mint a többi ember. Így van időm gondolkodni. Talán épp a rohanás az oka, hogy sok ember közönyös egymással. De ha önzők vagyunk, hogy lesz szebb a világ? Muszáj néha másra is gondolnunk, nemcsak magunkra! És bármit is állít elénk az élet, soha, de soha nem szabad feladni!
- Mit gondolsz, miért Te kaptad ezt a sorsot?
- Ezen nagyon sokat gondolkodtam, de már megkaptam a választ. Nem hittem az előző életben, azt el kell mondanom. Egyszer viszont odajött hozzám egy hölgy, és azt mondta Édesanyámmal álmodott. Anya elmondta neki, hogy valami rosszat tettem az előző életemben, és ezért kapom most ezt, büntetésként. Amikor ugyanezt a sztorit hallottam egy másik, az előzőtől független hölgytől, a hideg kirázott.Akkor eldöntöttem: igyekszem úgy csinálni ezt az életet, hogy a következő már jobb legyen.
- Ha lehetne egy kívánságod, mi lenne az?
- Hogy minél több emberen tudjon segíteni ez a csoport.
Szeretném, ha Sanyi híre bejárná országot-világot. Ha valaki megkérdezi, ki az a Kecskés Sanyi, csak annyit válaszoljanak: ja, igen ő az a csupaszív ember, akinek az Angyalok akadálymentes házra gyűjtöttek. Ha valaki, akkor Ő megérdemli ezt!
Aki segíteni szeretne, itt megteheti:
Sanyi édesapja számlaszáma - Kecskés Jenő: OTP 11773377-01208799-00000000.
IBAN: HU18117733770120879900000000
SWIFT kód: OTPVHUHB
Közlemény: Adomány Kecskés Sándor részére
Paypal : PayPal.Me/sanyisma3
Tégy jót a fogyatékkal élőkért Alapítvány
OTP Bank Nyt.Számlaszám: 11734121-23501337
IBAN: HU78 1173 4121 2350 1337 0000 0000
SWIFT: OTPVHUHB
Közlemény: Kecskés Sándor Adomány << ez fontos❗️
"https://tegyjot.hu/gyujtes/sanyi-surgos-segitseget-ker/Adóigazolás cégek esetén tegyjot@tegyjot.hu email címen
Nagy Mariann riportja
